Jennifer A. Nielsen: The ​False Prince – A hamis herceg

Egy ​merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. 

Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. 

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. 

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. 

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

„Az apám egyszer azt mondta, tanult ember is lehet idióta, mint ahogy tanulatlan is lehet bölcs.”

Régóta szerepelt ez a darab a kívánságlistámon, de szerencsére nem sok előzetes tudással rendelkeztem vele kapcsolatban. Nem szeretem, ha túl sok infót kapok meg a fülszövegből, elég csak egy kisebb figyelemfelkeltés számomra. Valahogy mindig hátrébb került a kívánságlistámon, aztán egyszer csak észrevettem. Nem is tudom miért vártam ennyit… Végre találtam valamit, amit alig tudtam letenni!

Nagyon megszerettem, ami azért is meglepő, mert nem igazán az én világom az ilyen fajta ifjúsági fantasy sorozat. Mindig belekóstolok ezekbe, de eddig nem nagyon nyerte el egyik se igazán a tetszésemet.

Ez a történet egy érdekes, középkori hangulatú világba kalauzol minket, ahol mindennapi a cselszövés. Bevin Conner, egy nemes, aki árva fiatalokat gyűjt össze Carthya királyság szegény árvaházaiból, mert van egy veszélyes terve, amivel a polgárháborút kívánja elkerülni.  4 árvát tart alkalmasnak a tervéhez, és ezzel el is kezdődik a versengés és az izgalmak.

Történetünk nagy része Conner birtokán zajlik, ahol megismerkedhetünk ördögi tervével a polgárháború elkerülésére. Először nem igazán tetszett ez a terv, mármint nem annyira láttam benne a logikát, kicsit erőltetettnek tűnt, de minél többet volt időm gondolkodni rajta, annál több értelmet láttam benne. Ez nem azt jelenti, hogy támogatom, de Conner szempontjából tényleg érthető. Bár szerintem sokat alapozott a szerencsére, és elég nagy fába vágta a fejszéjét

A könyv rögtön ígéretesen kezd, és változatos karakterekkel ismertet meg. Sage az egyik ilyen árva, és az ő szemszögéből látjuk a történetet. Sage egy… igazi karakter. Erős főszereplő, szemtelen, pimasz, okos és öntörvényű, és humoros, ami mindig jó. A negatív és a pozitív tulajdonságai valahogy mindig pont ellensúlyozzák egymást. Annyira meglepő volt számomra, hogy egyszerre kedvelem őt, miközben sokszor idegesít, és néha zavar a viselkedése, mert valahogy soha nem azt csinálja, amit amúgy vártam volna tőle. Elég kiszámíthatatlan, de valamiért mindig elnéztem neki.

Rajta kívül van jó pár érdekes karakter, de úgy érzem, hogy /főleg mivel Sage szemén keresztül látjuk a dolgokat/ néhányan kevésbé vannak kidolgozva, és nem mindenki mozgatórugóját ismertem meg.  Ez szerencsére nem annyira nem zavaró, és csak pár emberre vonatkozik. 

A többi árva is szimpatikus, mindegyikük másban jó és kitűnő ellenfelei szerintem Sage-nek. Na, nekik tisztán látni a motivációjukat.

Van egy cseléd, akit Errolnak hívnak. Akárhányszor olvastam a nevét, a Harry Potterben lévő Errol nevű bagoly jutott eszembe, ezért nagyon nem tudtam komolyan venni. :)

A birodalmat szívesen ismertem volna meg még jobban, még úgy is, hogy a fiúkon keresztül egy kis leckét kaptunk az alapokról, és a királyi családról.

Nagyon nagy pozitívum, hogy nem nyálas. A romantikus szál eléggé elenyésző, abszolút nem hangsúlyos.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, különösen próbálkozz meg vele, ha szereted az ifjúsági fantasyt!

Értékelés: