Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó (Szilánkos-tenger 1.)

Lehet, hogy mégiscsak jó könyvtárba járni, bár az utóbbi pár alkalommal elég furcsán éreztem magam. Egyrészt, mert nagyon meleg volt, másrészt pedig nem volt bent semmi, amit kerestem, úgyhogy csak jártam körbe-körbe, hátha rám talál valami csoda. Helyette megtaláltam ezt a könyvet. Nagyon örülök neki, hogy nem volt semmi háttérinfóm róla, így kicsit izgalommal vágtam neki az olvasásnak.


„Gyors, sodró történet tele árulással és bosszúval. Már az első oldalon magával ragadott, és nem is eresztett többé.”
George R. R. Martin
A Trónok Harca írója

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le.
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét.
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

“The fool strikes. The wise man smiles, and watches, and learns. Then strikes.” 

Na, hát én ezt a fülszöveget nem olvastam előtte, és szerintem sokkal jobban jártam így, mert elég sokat elárul a történetről... Azt hiszem ezentúl se kellene elolvasnom őket. Helyette viszont elolvastam a belső borító hátsó oldalán lévő kis összefoglalót Joe Abercrombie életéről. Hát nem sokat segített. :D

Nem vagyok valami otthonos a fantasy világában, de lehet, hogy ezentúl többször fogok szétnézni a kategóriában.

A magyar cím nem igazán tetszik nekem, az angol sokkal jobban cseng. Meg amúgy az egész szöveg jobban tetszik angolul, pl. a Nap Anya és a Hold Atya valahogy furcsán hangzik. Lehet, hogy csak azért, mert nem így olvastam először.

A könyv elején egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy elveszett kiskutya, aki nem találja a helyét. Mintha nem avattak volna be rendesen ebbe a világba. Persze ez idővel elmúlt, vagy legalábbis sokat javult, de azért nem felejtettem el a kicsit zavarodott érzést. Nagyon egyedinek azért nem mondanám a világot vagy a történetet, de ez nem fogott vissza attól, hogy élvezzem.

Azt szerettem ebben a könyvben, hogy humoros volt, még a legszorultabb helyzetekben is. Kellett kb. egy 50 oldal, hogy teljesen beleéljem magam, de utána alig tudtam letenni. A karakterek jól kidolgozottak és érdekesek. Yarvi a főhősünk, akihez kellett egy kis idő, hogy hozzászokjak. Nem azért mert nem volt szimpatikus, hanem az az önsajnálat az elején kicsit rosszul esett…

Igazi meglepetéseket nem tudott okozni (azon kívül, hogy tetszett, arra valamiért nem számítottam). Minden fordulatot vagy történést igazából láttam jönni, de ez nem sokat vett el az értékéből.

A borítót nem szoktam különösebben figyelni, de ez tetszik, olyan hangulatos. Az egyetlen problémám az volt vele, hogy nagyon recsegett a gerince, féltem, hogy megtörik és nem örülnének akkor nekem a könyvtárosok.

Jó szívvel ajánlanám minden fantasy rajongónak, illetve azoknak, akik csak most szeretnének ismerkedni vele. Nekem bejött ez a könyv. Remélem hamarosan el tudom olvasni a második részét.

Értékelés: