Tükörország

Ha önmagadban sem bízhatsz, kiben bízhatsz?  Azon az éjszakán kezdődött az erdőben. Cass Anderson nem állt meg segíteni annak a nőnek az autóban, és az a nő immár halott. Azóta néma telefonhívások teszik pokollá Cass életét, és biztos benne, hogy figyelik. A bűntudat lassan felemészti, kezd mindent elfelejteni. Hogy bevette-e a gyógyszerét, hogy mi a háza biztonsági berendezésének a kódja, vagy hogy volt-e vér azon a késen a konyhában. B. A. Paris, a „Zárt ajtók mögött” nagy sikerű szerzője újabb, meglepő fordulatokban bővelkedő pszichológiai thrillerét az olvasó garantáltan nem tudja majd letenni.

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne. 1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik. A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:  életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,  belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,  inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,  a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.  De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit. Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt....

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.  1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?  Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.  A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre. Próbált...

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?

Nem is tudom mihez kezdtem magammal novemberben. Hogy lehet, hogy ilyen keveset olvastam? Lehet, hogy csúfosan el fogom bukni az idei olvasási kihívást? Valószínűleg. Még jó, hogy filmeket legalább néztem. Lehet, hogy ennek is köze van az olvasási válságomhoz? Azért pánikra semmi ok, olvassatok tovább, hogy megtudjátok mi lett a novemberemmel! ;)

Az évnek nincs még vége, de azt hiszem nem korai kijelenteni, hogy az idei olvasmányaim közül az Attachments nyerte meg a legborzalmasabb könyv díját.

Találkoztatok már olyan megnyilvánulással, hogy aki a könyvébe ír, az valami szentségtörést követ el? Én mostanában sok ilyenbe botlottam, de eddig mindig magamba fojtottam a véleményemet a témáról. Úgy érzem most elértem a határig.

Íme a sorozat második része: a könyvek, amelyeket nem értékeltem, és a sorozatok/filmek, amik elég sok időt elvettek az olvasástól. 

Heten ​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vel...

A minap elolvastam egy Agatha Christie krimit, és azon gondolkodtam, hogy erről egy teljes értékű bejegyzést nem tudnék létrehozni, hisz hiába szerettem a könyvet, csak pár magvas gondolat fogalmazódott meg bennem róla. Innen rögtön M.C. Beaton Hamish Machbetje felé vettem az irányt, akinek egy kicsit a megszállottja lettem az utóbbi időben, de írni elfelejtettem róla. Így született meg az ötletem, hogy készítek mini értékeléseket, és akkor már miért ne írhatnék a filmekről vagy sorozatokról is, mert hát egy kicsit sorozatfüggő is vagyok. :) Még jó, hogy jön az ősz, és nem is kell elhagynom a házat a szabadnapjaimon. :D (Bárcsak igaz lenne!) Fogadjátok hát sok szeretettel a gyűjteményeimet a sztorikról, melyek érdekeltek annyira, hogy megosszam veletek!

Azt hiszem a vonzódásom a félistenek világához nem ismer határokat. Kicsit félve indultam neki a sorozatnak, igazából pont Apollo miatt. Az eddigiekben szerintem nem volt valami kedvelhető az isten karaktere, ezért hezitáltam is, hogy kezdjem-e el. Mielőtt azonban meggondolhattam volna magam, gyorsan lefoglaltam a könyvtárban. Innentől már nem volt visszaút. Kíváncsi vagy mit gondolok a regényről? Akkor olvass tovább! :)

Ez ​él, az meghal.  Más választás nincs. A lány félholtan jött ki az erdőből.  A története hihetetlen volt. Mégis igaz.  Minden egyes iszonyú szava. Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek. Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább? Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.  A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet. És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

Ez a nap is elérkezett. Befejeztem az Olimposz hőseit. Várnom kellett pár napot az értékelés megírásával, mert alig tudtam feldolgozni, hogy vége. Tudom, hogy ez még nem jelent végleges búcsút a hősöktől, de a következő sorozatban már nem ilyen formában lesznek jelen, szóval ez mégiscsak búcsú. Az Argó II. nekem is otthonommá vált, a Félvér-Táborral együtt.

Ezernyi halálos szörny.  Három harcoló félisten.  Egy halálos döntés.  Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen  Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?  Kapaszkodjatok, mert ez – ahogy Riordan mestertől megszokhattátok – nagyon rázós út lesz!

A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?  A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.

A ​Kör boszorkányaira egyre több megpróbáltatás vár. Van-e értelme, hogy megfogyatkozva tovább küzdjenek a világ megmentéséért? Maradt-e még esélyük a démonokkal szemben? Találnak-e új segítőket elvesztett barátaik helyett? Erőt ad-e vagy csak gyöngíti őket a szerelem?  Vanessa, Anna-Karin, Linnéa és Minoo mind nehezebben cipelik a Kiválasztottak emberfeletti terheit. E világi és túlvilági ellenségeik állandó, halálos veszéllyel fenyegető jelenléte sokszor eltörpül a közöttük elmélyülő ellentétek, az önmagukkal megvívandó harcok félelmetes árnyaihoz képest. Akadnak olyanok is, akik szerint másnak kell az engelsforsi diáklányok helyébe lépnie, hogy teljesítse a lehetetlennek tűnő küldetést. Mert valakinek be kell zárnia a démonok világába vezető átjáró kapuját, hogy megakadályozza az apokalipszis eljövetelét.  Mats Strandberg és Sara B. Elfgren letehetetlenül izgalmas trilógiájának befejező részében, a Kulcsban, életük legsötétebb helyeire jutnak el a fiatal hő...

Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.

Boszorkányok pedig vannak Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik. Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak az iskola egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak. A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg… Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat...

Nem tudom ti hogy vagytok a sorozatokkal, de nekem elég vegyes a viszonyom velük. Az a legnagyobb problémám, hogy főleg fantasy , disztópia vagy YA sorozatoknál elég kevert a felhozatal. Általában így megy le: az első rész jó, a második kicsit gyengébb, a harmadik vagy többi rész pedig kezd újból ütős lenni. Legalábbis számomra ingatag, lehet, hogy nektek pont az tetszik. Ja, és valahol megjelenik a szerelmi háromszög, vagy insta-love, ami alatt én szinte mindig szenvedek. Ezzel az összeállítással nem szeretnék senkit megbántani, csak a saját élményeimet jegyzem le.

Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben. Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét, mert menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra Gaia ébredezik, Annabeth-re pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti… Az előző vég után muszáj volt folytatnom a történetet. Mivel ez a sorozat harmadik része, készüljetek fel , hogy spoilerekkel találkozhattok az értékelésem olvasása közben. Szóval csak akkor olvass tovább, ha már olvastad a könyvet.  J