Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.)

A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek? 

A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.

"Mert a nevetés, az bizony gyógyít, Milike! Jegyezze ezt meg, és kerülje messziről mindazt, ami bánatot okoz."

Őszintén szólva kínosan sokáig olvastam a könyvet, de mentségemre szóljon, hogy ez alatt az egy hónap alatt rengeteg minden történt velem. Talán épp ezért kevésbé éreztem át Miliék kalandjainak folytatását.

Összefoglaló:

A mostani történetünk ott kezdődik, ahol véget ért a második kötetet: Ambrózy báró megtalálta Emmát, de nem hozza Mili tudomására. Aki így a saját feje után indulva próbál pontot tenni az ügy végére, és Richárd titkait megfejteni.

A karakterek:

Az Ambrózy báró eseteiben nagyon szeretem, hogy nem csak a karakterek viszik a hátukon a sorozatot. A helyszín, a stílus, a kor, a történelem keveredése a fikcióval, minden együtt áll össze egy szép nagy könyvsorozattá. Mégis azért ezen karakterek nélkül fele ennyire sem lenne érdekes számomra a könyv. Milin éreztem most a legtöbb változást, örülök, hogy sokat tanult Agáta mamától.  Richárddal... nem tudom éppen hogy állok. Mondjuk nem lenne rossz, ha esetleg megtudhatnánk valamit a múltjáról, vagy beleláthatnék a fejébe, hogy jobban megérthessem a gondolkodását.

A régi szereplőink mellé újak is csatlakoznak. Közülük Pilisy Róza kapta talán a legnagyobb szerepet. Ő nem nyerte el a szívemet annyira, mint Emmáét, én nem éreztem át azt a jóindulatot, kedvességet és okosságot, amit kellett volna. Igazából az egész Emma szál kevésbé maradt meg bennem.
A 2 testvér közül Milit kedvelem jobban. (Ami furcsa, mert Mili viselkedése inkább a testvéremére hasonlít, Emmáé pedig az enyémre. De ez nem jelent semmit! Tényleg! :D)

Erdős Renée elnyerte az én jóváhagyásomat is- nem mintha az sokat számítana-, jó barátnője Milinek.Tarján Viliről kicsit többet is olvastam volna,szeretem a Mili-Renée-Vili hármast.
Mück Márival viszont gondban vagyok, mert szeretném kedvelni, nagyon jó szövege van, de valamiért nem tudok megbékélni vele.

A cselekmény:

Izgalomból most sem volt hiány, ám én mégis jobban élveztem az első két kötetet, mint ezt. Inkább az volt a problémám, hogy túlságosan a végére akartam már jutni a bonyodalomnak. Most fordult elő először, hogy bizony néhány jelenet nem kötötte le eléggé a figyelmemet, néhol csak időhúzásnak éreztem a történteket. Egész végig a testvérek találkozását vártam. Persze tudtam, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. A könyv hosszúságával óhatatlanul beúszik pár laposabb rész.

A szövegalkotás továbbra is kiváló, a belefektetett energia érződik, az ötletek miatt pedig emelem a kalapom Böszörményi Gyula előtt, mert zseniálisak. Hullák, hazugságok, kocsis üldözés, minden van itt mi szem-szájnak ingere.

Még mindig nagy kedvencem a sorozat, már most hiányzik ez a világ, alig várom, hogy végre újra a szereplőkkel lehessek.

Értékelés: