Tükörország

A minap elolvastam egy Agatha Christie krimit, és azon gondolkodtam, hogy erről egy teljes értékű bejegyzést nem tudnék létrehozni, hisz hiába szerettem a könyvet, csak pár magvas gondolat fogalmazódott meg bennem róla. Innen rögtön M.C. Beaton Hamish Machbetje felé vettem az irányt, akinek egy kicsit a megszállottja lettem az utóbbi időben, de írni elfelejtettem róla. Így született meg az ötletem, hogy készítek mini értékeléseket, és akkor már miért ne írhatnék a filmekről vagy sorozatokról is, mert hát egy kicsit sorozatfüggő is vagyok. :) Még jó, hogy jön az ősz, és nem is kell elhagynom a házat a szabadnapjaimon. :D (Bárcsak igaz lenne!) Fogadjátok hát sok szeretettel a gyűjteményeimet a sztorikról, melyek érdekeltek annyira, hogy megosszam veletek!

Azt hiszem a vonzódásom a félistenek világához nem ismer határokat. Kicsit félve indultam neki a sorozatnak, igazából pont Apollo miatt. Az eddigiekben szerintem nem volt valami kedvelhető az isten karaktere, ezért hezitáltam is, hogy kezdjem-e el. Mielőtt azonban meggondolhattam volna magam, gyorsan lefoglaltam a könyvtárban. Innentől már nem volt visszaút. Kíváncsi vagy mit gondolok a regényről? Akkor olvass tovább! :)

Ez ​él, az meghal.  Más választás nincs. A lány félholtan jött ki az erdőből.  A története hihetetlen volt. Mégis igaz.  Minden egyes iszonyú szava. Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek. Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább? Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.  A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet. És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

Ez a nap is elérkezett. Befejeztem az Olimposz hőseit. Várnom kellett pár napot az értékelés megírásával, mert alig tudtam feldolgozni, hogy vége. Tudom, hogy ez még nem jelent végleges búcsút a hősöktől, de a következő sorozatban már nem ilyen formában lesznek jelen, szóval ez mégiscsak búcsú. Az Argó II. nekem is otthonommá vált, a Félvér-Táborral együtt.