Rick Riordan: The Hidden Oracle (The Trials of Apollo 1.)

Azt hiszem a vonzódásom a félistenek világához nem ismer határokat. Kicsit félve indultam neki a sorozatnak, igazából pont Apollo miatt. Az eddigiekben szerintem nem volt valami kedvelhető az isten karaktere, ezért hezitáltam is, hogy kezdjem-e el. Mielőtt azonban meggondolhattam volna magam, gyorsan lefoglaltam a könyvtárban. Innentől már nem volt visszaút. Kíváncsi vagy mit gondolok a regényről? Akkor olvass tovább! :)

Ha új vagy ebben a világban, akkor mindenképp javaslom, hogy a Percy Jackson és a villámtolvajjal kezdj, hiába csábító egy isten büntetésének története. És kit ne csábítana, különösen ha az az isten Apollo?

"Your back shall be had."

Összefoglaló:

A The Hidden Oracle az Olimposz hősei sorozat befejező kötete után fél évvel játszódik. Apollo kivívta Zeusz haragját, aki büntetésül halandó tiniként a földre küldi fiát. Apollónak egy félisten mellé kell szegődnie, és túlélnie az időszakot, amíg sikerül apját kibékítenie.

A karakterekről:

Az újabb karakterek közül az egyik maga Apollo, aki immáron tinédzser, olyan förtelmes emberi hibákkal, mint például a pattanás. Ő narrálja a történéseket, nárcisztikus megjegyzései, önző gondolatai egyszerre szórakoztatóak és irritálóak. Engem erősen emlékeztetett Gilderoy Lockhartra a Harry Potterből. 

A másik új jövevény pedig Meg, aki egy fiatal és erős félisten, Apollo új barátja. Meggel egyetlen bajom van: nincs személyisége. Amennyire el van túlozva Apollo, annyira gyenge a lány. Persze harcol meg beszól meg hasonlók, de egyszerűen hiányzik belőle az a valami, amitől érdekel engem az ember, vagy a sorsa.

A cselekményről:

A The Trials of Apollo szerintem még nem éri el a másik két Riordan sorozat szintjét, de nem túl sokkal van lemaradva. Kicsit vérszegényre sikerült kaland és izgalom terén, de legalább a Félvér-Táborból most nincs hiány. 

Érdekes, mennyire sikerült megkedvelnem Apollót, főleg mert az ő karaktere vitte a hátán a könyvet. Szeretem a történeteket, amelyekben van észlelhető karakterfejlődés. 

Minden fejezet egy-egy Apollo által írt haikuval kezdődik, amelyik összefoglalja az eseményeket. Én élek-halok ezekért a haiukukért. A kedvencem spoileres, úgyhogy itt a második kedvencem:

Apollo büntetése szerintem megérdemelt volt, és ha tényleg létezne egy ilyen világ, el tudom képzelni, hogy Zeusz így büntetné a fiát.

Mivel az elvárásaimat jelentősen lecsökkentettem, elég szórakoztató élményben volt részem. A harc jelenetek ugyan érezhetően gyengébbek, mint mondjuk az eredeti PJ sorozatban, sőt a fő probléma is, de most mégsem zavart annyira. Azt hiszem megbékéltem már mindennel.

A The Hidden Oracle tele van popkultúrás utalásokkal. Már a The Blood of Olympus-nál is felhoztam, hogy mennyire zavar a modern szleng és média behozatala ebbe a világba. Apollóhoz talán egy kicsit jobban illett, de engem mégis zavar, ha egy több ezer éves isten a SnapChat storyt vagy a Kardashian családot emlegeti.

A másik, amit furcsának találtam, de ezt csak suttogva említem, hogy hirtelen milyen multikultúrális hely lett a Félvér-Tábor. Eddig nem volt ilyen feltűnő, de most , hogy télre kiürült a tábor, szinte csak olaszokkal, portugálokkal és más nemzetiségűekkel futottunk össze. Persze tudom, hogy ez Amerika, itt mindenhonnan élnek emberek, de ez most valahogyan soknak tűnt.

Persze azért attól is el kell tudni vonatkoztatni, hogy Apollo görög isten, mert igazából itt sokkal inkább tűnik egy tényleges amerikai tininek, de hát ez csak egy könyv, nem? :)

Az első rész lassabb is, érezni rajta, hogy ez csak egy bevezető a nagyobb bonyodalmak felé. Én a következőre is maradok.

A The Hidden Oracle szórakoztató, könnyed olvasmány, Riordan fanoknak mindenképp ajánlott.

Értékelés: