Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Ezernyi halálos szörny. 
Három harcoló félisten. 

Egy halálos döntés. 

Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen 

Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés? 

Kapaszkodjatok, mert ez – ahogy Riordan mestertől megszokhattátok – nagyon rázós út lesz!


Ha követsz egy ideje minket, akkor biztos feltűnt már, hogy nagyon szeretem Rick Riordan PJ könyveit. Az Athéné Jele után egy kis kényszerpihenőt kellett tartanom, de már minden rendben, végre összeszedtem magam annyira, hogy eljutottam a folytatásig is. Kissé spoileres lesz az Athéné jelére nézve, úgyhogy ha még nem tudod mi történik ott, akkor csak saját felelősségre olvass tovább!

Ha eddig még nem vagy ismerős a sorozattal, akkor valószínűleg nem lesz nagyon érdekes neked ez az értékelés, úgyhogy inkább kezdd el olvasni, mert lehet, hogy valami nagyon jóról maradsz le. J Végülis tesómat is sikerült rávettem, hogy elolvassa a legelső részt, ahol Percy kalandjai kezdődtek. 

Most komolyan, ki lehet az a hülye, aki utolsó leheletével azt susogja: „Légy átkozott, és tikkeljen a jobb szemed!”
Összefoglalás:

Percy és Annabeth a Tartaroszban ragadnak, míg a csapat többi része Hádész házába tart, hogy segédkezzenek az Alvilág kapujának bezárásában, ugyanis így a szörnyek folyamatosan özönlenek ki onnan. Egyik csapat dolga sem egyszerű, de minden erejüket bevetve küzdenek, mint ahogy az Olimposz hőseihez illik!

A Hádész háza nem olyan lett, mint vártam. Én pedig nem örülök, hogy ezt be kell ismernem. Percy és Annabeth eltűnésével a csapat dinamikája megroggyant. Az Argó II. legénysége olyan lett, mint egy fejetlen polip. Ez nem tudom honnan jött, de úgy érzem ez a helyes megfogalmazás. 

Pinterest
Biztos az is közrejátszott, hogy igazából csak Leót, Pipert és Nicót kedvelem igazán. Frank elindult a fejlődés útján, de még mindig nem tudom komolyan venni, mert olyan, mint egy hatalmas morcos gyerek. (Bocs minden Frank rajongótól!) 
Hazel képességei fejlődnek, de őt soha nem tudtam kedvelni, és ez most sem változott meg. Még úgy se, hogy igazán nagy dolgokra is képes már. 
Piper és Jason egy kicsit háttérbe szorultak. Jason dolgairól tudtunk meg többet, azt viszont érdekes módon szerettem, egy kicsit közelebb is került hozzám a karaktere, már nem tűnik Percy utánzatnak. Na jó, akkor Jason mégiscsak fejlődött.
Nico. Nem lepett meg igazából a Nico titka és a sorsának alakulása, valahogy mindig is tudtam. Sajnálom, hogy saját fejezetet nem kapott, kíváncsi lettem volna, hogy miként gondolkozik.
Leo még mindig nagy kedvencem. Kár, hogy nem volt még ennél is több nagyszerű jelenete. Nem is emlékszem melyik hős mondja, hogy mennyire hiányozna a csapatukból Leo, mert a humora az egész legénységre kihat. Ha belegondoltok Leo nélkül sehol nem lennének. Nem azt mondom, hogy ő a legnagyobb közöttük, mert azért elég sok minden a hatalmas csapatmunka eredménye, de azért szerintem Leót lenne a legnehezebb pótolni. 
Azt mindig is szerettem ezekben a történetekben, hogy mennyire össze tud kovácsolódni egy ilyen csapat a halálos fenyegetés küszöbén. Talán ez miatt is olvasom ezeket a könyveket. Végülis kit érdekelnek a szörnyek? Olyan, mintha én is a hősök egyik  tagja lennék. J

A történet 2 szálon folyik. Az egyik Percy és Annabeth útját követi a Tartaroszon keresztül, a másik pedig az Argó II. legénységének kalandjait. Magam is meglepődtem, de a Tartarosz csalódás volt. Persze elég undorító, és szemléletes, de közel sem annyira izgalmas, mint amilyennek vártam volna. Tudom, hogy ifjúsági sorozat, és lehet, hogy idősnek számítok hozzá, vagy esetleg a vízitorna zavart meg, ami a hátam mögött folyt, amikor éppen a melóban olvastam, nem tudom, de a lényeg, hogy gyengének éreztem. Főleg azt, ahogy Percabeth végül elboldogult.

A többiek szála már érdekesebb volt. Ott a legnagyobb problémám a legénységgel adódott. Nem mindenki miatt tudtam izgulni. Nem mintha amúgy nagyon izgultam volna, mert az esetek nagy részében egyértelmű volt, hogy mi fog történni.

Mintha a szokásos Riordan humor is fakóbb lett volna.
Persze azért nem csak csalódás volt a könyv, csak ezeket ki kellett adnom magamból. Úgy érzem, hogy egy kis vérfrissítés ráférne erre a részre. Nem feltétlenül vérengzést szeretnék, csak valami igazán meglepőt. Egy kisebb karakter halálát. Vagy egy szakítást.
Most lehet, hogy nagyon negatívnak hatott a véleményem, de azért annyira nagyot nem csalódtam. Csak úgy érzem, hogy jobb is lehetett volna. Még mindig érdekel a Blood of Olympus, remélem pezsgőbb (nem orosz, olyat nem iszok többet :D) is a történet egy kicsit. A címe alapján mindenestre jónak ígérkezik.

Ha te is szereted a sorozatot azért olvasd el a Hádész házát, lehet csak én voltam túl kritikus. A hősök így is hiányoznának, ha nem folytattam volna.

Értékelés:


(főleg Leo és Percy miatt)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Saját könyvtár a gépeden, avagy hogyan használjuk a Calibre programot?

Macskakaki, avagy a ronda, de finom süti

Madarat tolláról... 3