Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: Tűz (Engelsfors trilógia 2.)

Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.




"Ne félj a zord sötéttől, hisz ott pihen a fény. A csillag sem világol, hol nincs körben sötét."

Összefoglaló:
Az előző tanévben történtek után az 5 lány új nehézségekkel néz szembe. Egy új szervezet alakul a városban, a Pozitív Engelsfors, ami megkavarja a város amúgy sem álló vizét. Az apokalipszis közeledtével furcsa dolgok történnek, például pusztulni kezd az erdő. Ráadásul a mágikus Tanács is a városba érkezik, hogy felelősségre vonják a lányokat a szabályok be nem tartása miatt.
Furcsa, mert általában fordítva szokott lenni, de ez a második rész jobban tetszett, mint az első. Az is erős volt a karakterekben, de ez a mostani még ütőképesebb.

Karakterek:
Most már Linnéa és Ida szemszögéből is láthatjuk az eseményeket, ami mindenképp jó, csak azért annyira mégsem, mert egyiküket se szeretem igazán, és néha igencsak megráztam volna őket. Tetszett, hogy elkezdtek közeledni egymáshoz a Kiválasztottak, hisz ebben a faramuci helyzetben csak egymásra számíthatnak. Néhány ehhez kapcsolódó jelenet nagyszerű volt, például
(Jelöld ki a megtekintéshez!)
 amikor a lányok testet cseréltek a tárgyalás idejére, hogy kijátszhassák a Tanácsot.
A legnagyobb karakterfejlődésen Ida megy keresztül, amiről a kiszámítható és a tipikus szavak ugrottak be először, de azért szerettem, hogy megváltozik. Szerintem mindenki találhat valakit, akivel azért azonosulni tud, a karakterekben erősebb a könyv, mint a mágiában.
Olvasás közben jöttem rá, hogy eddig nem is képzeltem el a szereplők arcát, csak nagyjából körvonalazódott bennem, hogy milyenek lehetnek. A filmes változat szereplői a képek alapján nem rosszak, Anna-Karin például szerintem ilyen lehet.

Linnéa, Vanessa, Anna-Karin, Rebecka, Minno és Ida


A cselekmény:
A mágiáról sokkal többet megtudunk, pont ez volt az egyik, amit nem kedveltem az előzőben. Egy kicsit hosszabb ez a kötet, de egyáltalán nem zavart most, valahogy jobban lekötött a saját drámájuk is.

Elég ijesztő volt, amikor Erik és Robin rátámadtak Linnéára, nem tudom mit csináltam volna a helyükben.
A Tanács nagyon idegesített. Az elején tetszett az ötlet, de szerintem túl sokáig húzódott végül. A Pozitív Engelsforssal ugyanez a helyzet, az elején szerettem utálni, de mintha kicsúszott volna az írók kezéből a helyzet, soknak éreztem. Az apokalipszis még mindig nem tűnik igazinak, bár most a történet vége jobban ki lett dolgozva, mint A körben.
Ami Idával történt az szomorú, de azért nem meglepő, még ha nem is emlékeztem volna, akkor se lepődtem volna meg.
Azért a fordítással akadt gondom, főleg, amikor Minoo mamája vagy nagynénje egy-egy fárszi mondata úgy maradt a könyvben. Ezen kívül elég sok angol kifejezés maradt angol, plusz volt pár elírás és a lányok nevének keverése.
Ennek ellenére jó szórakozás volt a könyvet olvasni, már el is kezdtem a harmadik, és egyben befejező részét a sorozatnak.

Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Saját könyvtár a gépeden, avagy hogyan használjuk a Calibre programot?

Macskakaki, avagy a ronda, de finom süti

Madarat tolláról... 3