Rainbow Rowell: Attachments

Az évnek nincs még vége, de azt hiszem nem korai kijelenteni, hogy az idei olvasmányaim közül az Attachments nyerte meg a legborzalmasabb könyv díját.

Rainbow regényei közül eddig csak a Fangirlhöz volt szerencsém, ami ahhoz képest, hogy romantikus, nem volt olyan vészes. Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy bepróbálkozom ezzel is. Nem is értem, hogy mit gondoltam, hisz nehezen viselem a romantikát, főleg, ha nincs sokkal jobban a középpontban.

A történetről

Az 1999-es évben vagyunk, amikor még az internet újdonság. Az újság szerkesztőségébe is félve vezetik be a netet, mert a főnökök attól tartanak, hogy az alkalmazottak személyes ügyekre fogják használni munkaidőben. Itt jön a képbe Lincoln, akit arra alkalmaznak, hogy az újságírók azon tevékenységét és levelezését ellenőrizze, amelyek fennakadtak a biztonsági hálón. Itt „találkozik” Beth és Jennifer beszélgetésével, és felkelti a figyelmét az egyikük.

A karakterekről

Reméltem, hogy egy karakter legalább lesz, akit megkedvelek, de nem lett szerencsém. Lincoln egy nyálas, idegesítő, és kicsit creepy alak. Ja, és természetesen nagyon jóképű és kocka, de az anyjával él, és 28 éves, és még mindig az évekkel ezelőtt lelépett exbarátnője után sír.

Lincoln anyja még idegesítőbb: mindenbe beleszól, irányítani akarja a fiát, és úgy gondolja, hogy ő mindig mindent jobban tud, mint kis leszármazottja. Hú, de nem szeretem az ilyet.

Lincoln nővére annyira sok szerepet nem kapott, de abszolút egyet kellett vele értenem az anyjáról való véleményével.

Noha Beth és Jennifer levelezéseit szerettem, néha hangosan is felnevettem, ez az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani róluk. Jennifer nyavalygása idegesített, Beth pedig ugyanolyan creepy, mint Lincoln, ennél többet nem mondok, ha elolvasod esetleg megérted mire gondolok. :)

Rajtuk kívül volt pár irreleváns karakter, de egyik se váltott ki semmilyen érzelmet belőlem.

A cselekményről

Hát a cselekmény nem valami mozgalmas. Vagy Jen és Beth levelezését olvashatjuk, vagy Lincoln a múlton mereng, vagy D&D partin van, vagy az anyjával beszél. A fókusz inkább az ő útja az önfelfedezés ösvényén, de ez még inkább elvette a kedvem mindentől.

Szomorúnak tartom, hogy egy jóképű, jómódú (nem mintha ez számítana mindenkinek), rendes (ha nem nézzük, hogy mások privát levelezését olvassa akkor is, amikor már nem kéne) srác nem képes magának barátnőt találni, helyette csak nyavalyog. Nem mintha nem lenne jelentkező, ráadásul majdnem mindenhonnan pozitív visszajelzéseket kap, kicsit lehetne tökösebb. (Bocs a kifejezésért! :D)

A könyv túl hosszú, és túl sok negatív érzelmet váltott ki belőlem.

Mondjuk nem tudom mit vártam a fülszöveg alapján, úgyhogy végül is az én hibám. Gondoltam hátha lesz benne valami, ami nem kiszámítható. Amúgy simán lehetne belőle horror, csak pár részletet kéne megváltoztatni. Na, azt szívesen elolvastam volna. Nem tudtok valami ilyesmit?

Ahogy néztem azért vannak, akiknek nagyon tetszik, molyon se áll olyan rosszul, szóval lehet, hogy az én romantika-detektoromban van a hiba. Ha te szereted az ilyen típusú könyveket, akkor szerintem adhatsz neki egy esélyt, de ha közelebb állsz az én ízlésemhez, akkor én nem javasolnám.

A nyelvezete egyébként elég egyszerű, úgyhogy angol gyakorlásnak nem rossz.

Értékelés:

<<Jennifer to Beth>> Has Chris seen your shoulders?

<<Beth to Jennifer>> He’s seen them. But he hasn’t seen them.

 <<Jennifer to Beth>> I get it, but I don’t get it.

<<Beth to Jennifer>> No sleeveless negligees. No direct sunlight. Sometimes when I’m getting out of the shower, I shout, “Hey, look, a bobcat!”

<<Jennifer to Beth>> I’ll bet he falls for that every time.