Kirohanás: sérthetetlenek a könyvek?

Találkoztatok már olyan megnyilvánulással, hogy aki a könyvébe ír, az valami szentségtörést követ el?

Én mostanában sok ilyenbe botlottam, de eddig mindig magamba fojtottam a véleményemet a témáról. Úgy érzem most elértem a határig.

A legutóbbi eset, ami kibillentett a békességemből úgy kezdődött, hogy egy munkatársam volt olyan „botor”, hogy bejegyezze a nevét a saját könyvébe. Kölcsönbe hozta egy másik kollégánknak, aki ezt sérelmezte, úgyhogy egy fűtött vitának voltam szemtanúja arról, hogy vajon ez most bántja-e az írót, szentségtörés-e vagy rontja-e a könyv értékét. Végül maradt is otthon a gazdájánál a „romlott értékű” könyv.

Ugyan ebbe a vitába nem kapcsolódtam bele, de már akkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy szörnyeteg vagyok-e, amikor a molyon futottam hasonló véleményekbe. Ugyanis én néha írok a könyveimbe.

Nem sokat, nem sokszor, de nem tartom őket szent és becses ereklyének, hogy vigyázzak rájuk, mint a hímes tojásokra. Nem mondom, hogy dobálom, vagy rendszeresen leeszem, esetleg rajzokkal díszítem ki őket, de előfordult már hasonló, számomra a tartalom fontosabb, mint a külső. Sőt, szeretem, ha valamin látszik, hogy használják, és szeretik, mert ez olyan, mintha egy kicsit lelket adna nekik. Nemrég olvastam egy könyvet, amit még apa vettem a születésem előtt. Olyan jó volt tudni, hogy hiába öreg, kicsit szétesett az a könyv, valaki korábban olvasta. Ha esetleg még ajánlást is találok bennük valakitől, akkor külön örülök neki, hisz valaki jószívvel vette ajándékba valaki másnak.

Persze megértem a másik felet is, akik inkább vigyáznak a könyveikre. Mert vannak olyanok, akik műanyag tasakban tartják őket, vagy nem nyitják ki teljesen, nehogy baja legyen a gerincének, talán én is megtenném valami nagyon különleges könyvvel, de nem szeretném őket bántani, csak azért mert én máshogy gondolom.

Csak azt szeretném, ha nem találkoznék vitákkal és kioktatásokkal ezzel kapcsolatban. Nem szeretem az olyan hozzászólásokat, hogy „KÖNYVBE NEM ÍRUNK!!!!!”, vagy "letörném a kezét annak, aki úgy ad könyvet ajándékba nekem, hogy ajánlást is ír bele". Tényleg találkoztam ilyenekkel.

Mert mi van, ha én szeretek idézetet írni az én példányomba, vagy esetleg egy dátumot, nevet, amikor az enyém lett? Persze az más, ha el szeretnéd adni utána őket, de illik mást leszólni azért ha ő nem így érez?

Milyen jó, hogy mind mások vagyunk!

A végén úgyis csak az számít, hogy milyen értékkel lettél gazdagabb az olvasáskor.
Nekem még az a kis kakaófolt sem, amit teljesen véletlenül löttyintettem oda, bár tudtam előre, hogy rossz ötlet a könyv fölött tartani a bögrét. Hupsz!