Rick Riordan: Athéné Jele (Az Olimposz hősei 3.)

Amíg a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét, mert menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra Gaia ébredezik, Annabeth-re pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

Az előző vég után muszáj volt folytatnom a történetet. Mivel ez a sorozat harmadik része, készüljetek fel , hogy spoilerekkel találkozhattok az értékelésem olvasása közben. Szóval csak akkor olvass tovább, ha már olvastad a könyvet. J






"Mindannyiunknak megvannak a gyenge pontjai. Az én hibám például, hogy vészesen humoros és jóképű vagyok."

Összefoglaló

Ott folytatjuk, ahol az előző rész végén abbahagytuk: a Félvér Tábor hősei megjelennek az Argó II.-n a római tábornál. A rómaiak nem igazán bíznak bennük, de Reyna parancsára egy esélyt adnak nekik. Sajnos az akció balul sül el, és a 7 hős menekülni kényszerül, úgy indulnak a küldetésükre, hogy közben a római csapat támadásától is tartaniuk kell.
Nem valami jó kezdet, ugye?
A 7 hőst Hedge edző kíséri az úton, hogy mégis azért legyen velük gardedám. Mivel ilyen sietve kényszerülnek elhagyni a másik tábort, rögtön belecsapunk a lecsóba. Nincs is idejük nagyon ismerkedni, összeszokni, mint egy csapat, hanem máris össze kell dolgozniuk. Elmesélték ugyan egymásnak a kalandjaikat, de így nem ismerik meg rögtön egymás személyiségét. Gondolom. Igazából még nem voltam ilyen küldetésen.:)

A karakterekről

Nagyon örültem, hogy végre együtt vannak ők heten, innen kezdődik az igazi kaland, eddig mintha könnyebb lett volna a dolguk. Érdekes látni a félistenek egymáshoz való viszonyát, nekem Percabethen kívül Hazel, Frank és Leo hármasa tetszett, különleges kémiájuk van. Bár Franket szívesen kitolnám egy kicsit a képből, a Neptunus fiában szerintem sokkal normálisabban viselkedett, segített, hogy ott neki is volt saját fejezete. Itt semmi humora nincs, és csak morog végig.
Az Athéné Jelében Piper, Percy, Annabeth és Leo szemszögéből követjük az eseményeket. Piper most sokkal szimpatikusabb, jót tett neki a kiképzés. Jason számomra még mindig egy nagy kérdőjel. Percyvel jól dolgoznak együtt, de azért önmagában nem sokszor láttam tündökölni. Annabeth nem volt nagy kedvencem a PJ sorozat első pár részében, de szerintem sokat fejlődött  azóta, Percyvel jól kiegészítik egymást.
Végre nincsenek már hatalmas titkaik egymás előtt, örülök, hogy azok kikerültek a képből.  Hedge edzőt jó ötlet volt magukkal hozni, különösen a dalait szerettem. Hol van amúgy Grover?
Valamiért csak most ugrott be, hogy a Bűbájos boszorkákban is Leo meg Piper van, régen nagyon szerettük nézni tesómmal.

A cselekményről

Hőseinknek meg kell menteniük Nicót, és megakadályozni Gaia felébredését. Annyira furcsa, hogy Gaia gonosz. Sorban ébreszti fel az óriásokat és a különféle szörnyeket, hogy végezzenek a világgal, és az istenekkel. Ha tudnának normális filmet csinálni belőle, akkor nagyon durva lenne, olyan karfába kapaszkodós. Hőseinknek szinte soha nincs idejük normálisan pihenni, egymás után kopogtat a következő kaland az ajtajukon. Olyan ez, mint egy érzelmi hullámvasút: visszaugranak az időbe, belenéznek a jövőbe, küzdenek, elesnek, felállnak.  Ráadásul ez kiegészítve Riordan humorával, és a mitológiával egy nagyon jó olvasmányt eredményez.

A borítót amúgy nem nagyon értem, azt hittem valami nagy jelenet lesz, amit ábrázol. Szerintem annyi minden mást lehetett volna választani, például jó lett volna Narcisszusz és a Team Leo! :D

Forrás!


Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Saját könyvtár a gépeden, avagy hogyan használjuk a Calibre programot?

Macskakaki, avagy a ronda, de finom süti

Madarat tolláról... 3