Robert Galbraith: Career of Evil / Gonosz pálya (Cormoran Strike 3.)

Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne.
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes.
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…

A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.

Nem is tudnám pontosan megmagyarázni, hogy mi késztetett arra, hogy elolvassam a sorozat harmadik részét, miután a másodikat nagyon nem szerettem. Valahogy kiáltotta a nevemet, mikor nézelődtem a könyvtárban. Mindenesetre kivettem, és engem is meglepett, de kellemesen csalódtam ebben a részben.

"Az ember szinte bárhol megtalálhatja a szépet, ha hajlandó meglátni, csak a mindennapi csatározások közepette olyan könnyű elfelejteni ezt a teljesen ingyenes luxust."

Továbbra is fennáll a probléma, ami a második részben annyira zavart, mégpedig az, hogy úgy érzem a krimi szál elég gyenge. Nekem tetszett, hogy a gyilkos szemszögéből is láthattunk eseményeket, de mégis egy kicsit olyan érzésem volt, mintha nem lett volna annyira komoly az egész, nem lett volna súlya. Lehet, hogy velem van a baj, de az is lehet, hogy Galbraith/ Rowling nem tudja nekem eladni a történetet rendesen.

A nyomozás inkább saját szakállra megy, most senki nem kéri fel nyomozópárosunk irodáját, hogy derítsék fel az ügyet. Úgy érzem, hogy sokkal hamarabb vége lehetett volna az egésznek, megoldhatták volna az ügyet, csak egyikőjük sem volt valami figyelmes. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy Cormorannak 3 gyanúsítottja van, és ismeri őket rendesen, nem értem miért szenvedtek ennyit.

Ami viszont hatalmas előnye a könyvnek az a karakterek. Mindig is úgy éreztem, hogy a krimik feleannyira sem lennének érdekesek, ha nem kapnánk erős nyomozókat, akiknek a háttérsztori mellett a nyomozói képességük is elég fejlett. A képességüket még annyira nem érzem erősnek itt, de ebben a részben sokkal többet kaphatunk Strike és Robin múltjából, és a kapcsolatuk is kicsit fejlődik.

Kettejük közül Robint tartom jobb karakternek, de most kicsit több hibája is megmutatkozott, legalább nem egy tökéletes karakterről beszélünk most. Azon viszont csodálkoztam, hogy Strike is szimpatikusabb lett, főleg, hogy kicsit betekintést nyerhettünk a múltjába.

Robin és Matthew kapcsolata viszont eléggé ingadozik, mint ahogy ezt megszokhattuk az előző részekből. Nem igazán értem kettejüket, még úgy sem, hogy több információt tudhatunk meg róluk. Vagyis inkább Robint nem értem.

Angolul olvastam a könyvet, de a nyelvezete nem nehéz. Engem egyedül a skót akcentusos rész zavart meg, szörnyű volt leírva látni, és itt kellett egyedül a szótárhoz fordulnom segítségért. Kezdő angolosoknak lehet, hogy nem annyira lenne egyszerű, de szerintem így gyorsabban lehet fejlődni. Ha esetleg érdekelne angolul, akkor szerintem érdemes megpróbálnod, főleg akkor, ha élvezted az első 2 könyvet a sorozatban.

Értékelés:

 Csak akkor olvass tovább, ha már olvastad a könyvet!

Egy kis kicsapongás a karakterekről:

Értem én, hogy Robin miért bocsátotta meg Matthew „botlását”, de azért annyira mégsem... Már eleve azt nem értettem, hogy miért nem tudnak egyszer leülni, és megbeszélni a problémáikat, mikor még nem derült ki a Sarah Shadlock ügy. A könyv utolsó mondata engem eléggé zavart, és így még annyira sem tudom elfogadni Robin döntését az esküvővel kapcsolatban. Nagyon sok problémájuk volt, remélem az esküvő előtt legalább megbeszélték őket, bár nekem nem úgy tűnt. És az is furcsa, hogy Matthew nem akarja támogatni Robint a munkájában, pedig tudja, hogy nagyon szereti azt. És szerintem itt nem csak arról van szó, hogy félti. Ráadásul ki tartja meg a régi szeretőjét barátnak, és hívja meg az esküvőre??

Nagyon remélem, hogy Strike és Robin nem jönnek össze, bár voltak erre utaló jelek, de szerintem nem működne kettejük között egy szerelmi kapcsolat. Legalábbis én nem szeretném látni.

A végén, amikor Strike kirúgja Robint, akkor egyetértettem vele. Tudom, hogy jót akart, de szerintem nagyon rosszul kezelte az ügyet, főleg úgy, hogy a rendőrség is figyelmeztette őket. Én biztos valahogy máshogy oldottam volna meg, lehetőleg miután megvan a gyanúsítottjuk. Hiszen tényleg nem tudhatta, hogy nem a gyilkoshoz állít be.

És egy kis kicsapongás az ügyről:

Nem tetszett, hogy volt 3 fő gyanúsítottunk, kicsit reméltem, hogy nem ezek közül kerül ki a tettes. Így, hogy csak hárman voltak, szerintem indokolatlanul hosszú lett a könyv. Főleg, hogy 3 hónap biztos eltelt a láb küldése és a leleplezés között.

A BIID (Body Integrity Identity Disorder) magyarul testkép-integrációs zavar: az alanyok úgy érzik, hogy boldogabb lenne az életük valamely testrészük vagy érzékük nélkül. A testkép-integrációs zavart tipikusan egy vagy több végtag amputálásának vágya is kíséri.
Ez a definíció fontos szerepet játszott, hiszen az egyik áldozat ettől szenvedett. De mégis mint Strike, úgy én is ideges lettem, amikor a 2 BIID fórumos taggal beszélgettek, de ennek ellenére úgy érzem, hogy érdekes része volt a történetnek.