Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!


"Hangay kisasszony az én hiányzó karom – közölte vele Ambrózy báró, engem is meglepve ezzel a kissé morbid hasonlattal."

Ha nem ismernéd a történetet:
1900-ban járunk, amikor is Hangay Mili és Ambrózy báró Mili nővérének, Emmának eltűnése után nyomoznak. A könyv egyik felében olvashatunk Emma sorsáról miután elrabolták, a másikban pedig Ambrózy báró és Mili kalandjairól. A Rudnay gyilkosságok az Ambrózy báró eseteinek a második kötete, amelyben Mili és Richárd számos különös gyilkosság ügyben nyomoznak.

Nem  véletlen, hogy a könyv molyon elnyerte az 1. helyet 3 kategóriában is: krimi, romantikus, kortárs. Az biztos, hogy az én szívemet is elnyerte. Nagyon szerettem az első részt is, de ha lehet ez még jobban tetszett.

Nagy kedvencem a krimi és a történelem, és már régóta tervezem az időutazást, nagyjából pont ezekbe az évekbe, úgyhogy nagyon is nekem való ez a történet. Már az elején megragadott, és nagyon nehezen engedett el. Vagy én őt, nem is tudom hogyan történt. Annyi biztos, hogy ha nem lett volna ennyi dolgom, akkor sokkal hamarabb kiolvastam volna.

Érződik, hogy hihetetlen kutatómunka áll a könyv mögött. Imádtam azokat a lábjegyzeteket, idegen szavakat (nagyon megörültem, hogy elég sokat ismertem, különösen a tolvajnyelvből :D), és hogy nagyon sok szereplőnk ténylegesen élt, még ha nem is úgy, ahogy itt olvashattuk. Nekem valahogy nagyon furcsa volt ebbe belegondolni. Persze olvastam már könyvet „igazi” emberekről, de most mégis más volt, érdekesebbnek találtam.
A könyv maga izgalmas már az elejétől fogva, ezt az is bizonyítja, hogy míg általában nem szeretem, ha egy könyvben több szálon folyik a cselekmény, mert az egyik mindig kevésbé érdekel, itt viszont mindkettőt olvastam volna akár egyszerre is. Tele van jobbnál jobb karakterekkel, még akiket nem kedveltem, azokat is kedveltem, bármilyen furcsán is hangzik. Mili és Ambrózy báró kapcsolata különleges, én néha nem is tudom, hogy szurkolok-e nekik vagy nem, mindenesetre szeretném továbbra is követni a történetüket. Szerettem, hogy humoros volt, és voltak egészen kiváló jelenetek (még az átlagnál is jobbak), például ilyen kedvencem a Kafkás vagy a kaszinós rész.
Nagyon jó volt olvasni a több mint 100 évvel ezelőtti időkről, még ha tudjuk is, hogy akkor sem volt jobb a világ: szép számmal előfordult öngyilkosság, és gyilkosság is. De még így is visszamennék egy kis időre, természetesen tanulmányi okokból. Érdekes volt olvasni a nők helyzetéről, az akkori szokásokról, és a különbségről a társadalmi osztályok között. Utóbbit különbsége szerintem nagyon jól látszik Cili és Mili társasága által.

Kár, hogy nem ismerem kicsit sem Budapestet, talán úgy még érdekesebb lett volna a helyszínekről olvasni, de azért így sem panaszkodhatok.
A borító szép, de nekem az első jobban tetszett egy kicsit, nyilván ennek semmi köze nincs a történethez, csak gondoltam megjegyezem. :)

Nagy bánatom viszont, hogy csak sokára fogom tudni elolvasni a harmadik részt, ugyanis most nem vagyok Magyarországom, és jelenleg nincs lehetőségem máshogy beszerezni. De ami késik, nem múlik.

Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Saját könyvtár a gépeden, avagy hogyan használjuk a Calibre programot?

Macskakaki, avagy a ronda, de finom süti

Madarat tolláról... 3