Jeffrey Archer: False Impression – Tökéletes másolat

Mi ​köze Van Gogh híres „levágott fülű” önarcképének a Ceausescu pénzmosójából lett amerikai bankárhoz, a tornászbajnoknőből lett bérgyilkoshoz, a japán milliárdoshoz és a brit grófnőhöz? Mire mindez kiderül az izgalmakban korántsem szűkölködő regény végére, az olvasó szinte bejárja a fél világot a festményt és egymást is üldöző szereplők nyomában New Yorktól Londonon, Bukaresten és Moszkván át Tokióig. 

A szerző könyvei is hasonló utat járnak be: Jeffrey Archer kötetei már több mint 120 millió példányban keltek el világszerte. A volt parlamenti képviselő, aki öt évet töltött a brit alsóházban és tizennégyet a felsőben, Őfelsége börtönét is megjárta. (Talán ezért is járatos a bűn és a felső tízezer világában egyaránt.) A tökéletes másolat a szabadulása után írott első regénye.
Az angol lord nem véletlenül lett világhírű, korábbi könyvei is mind a sikerlisták élére kerültek. A kalandokban bővelkedő, finom iróniával átszőtt regényeiben mindig fellelhető a tipikus angol humor, mely rendkívül elegáns írói stílussal párosul.
A szerzőtől a Világsikerek sorozatban A tizenegyedik parancsolat és A szerencse fiai című regények olvashatók, de korábbi könyvei is megjelentek magyarul.

"It's only when you know someone that a tragedy becomes more than a news item."

Ha nem ismernéd a történetet:

Már nem azért, de nagyon spoileres a fülszöveg. Anna Petrescu festményszakértő, jelenleg egy banknál dolgozik. Az egyik ügyfelük, Lady Wentworth birtokában van Van Gogh önarcképe. Adósságai törlesztése miatt meg szeretne válni a festménytől, és ezzel elkezdődik a bonyodalmakkal, izgalmakkal és utazásokkal teli történetünk. Talán ennyit tudnék leírni spoilerek nélkül.

Éppen egy olvasási válságból próbáltam kilábalni, amikor kezembe akadt a Tökéletes másolat. Már nagyon régóta kerülgettük egymást, de nem mertem nekiállni, nem igazán tudtam mit várjak tőle. Hiába lő el sok mindent a fülszöveg, akkor se mond magáról a történetről túl sokat. Jeffrey Archer többi könyvéhez pedig eddig nem volt szerencsém.

A karakterekről:

Van itt mindenféle, foglalkozású ember, de egyik se hagyott nyomot bennem, nem voltak figyelemfelkeltőek, a személyiségüket se éreztem rendesen kidolgozottnak. Az egyik „főgonosz” számomra értelmezhetetlen, csak osztogatja a parancsokat, és nagyon lelketlen, de se érdekes, se hiteles nem volt. A másik még annyira sem volt nekem érthető, kicsit jobb lett volna többet megtudni róla, azon kívül, hogy tornászbajnoknőből lett bérgyilkos (lásd: fülszöveg). Úgy érzem senkiről nem tudtunk meg annyit, hogy igazán érdekelje az embert, hogy mi történik velük.

A cselekményről:

Kicsit olyan, mintha Archer összedobott volna mindent, amit eszébe jutott: FBI ügynök, bankár, bérgyilkos, Van Gogh, milliomosok, és így született volna meg a Tökéletes másolat. Ennek ellenére nem tartom rossznak a könyvet, csak éppen nem egy világmegváltó olvasmány.

Különös, mert amikor rászántam magam, hogy olvassam, akkor éppen izgalmas volt, de nem annyira, hogy letehetetlen legyen. Sőt, amikor éppen nem olvastam, akkor nem különösebben vágytam arra, hogy folytassam. Nem nagyon szokott ilyen előfordulni nálam. Általában vagy nem érdekel annyira az adott könyv, de átvergődöm magam rajta, vagy nagyon tetszik, de ilyen kettős állapot még nem fordult elő nálam.

Kapunk egy izgalmas leírást a szeptember 11-ei terrortámadásokról, ami egyben borzasztó, és nagyon megrázó. Az a rész tetszett, egészen addig, amíg rá nem jöttem a könyv befejezése után, hogy igazából szükségtelen volt, mert nem túl sokat ad hozzá a mi cselekményünkhöz, inkább csak hatásvadásznak tűnt így utólag. Főleg azért, mert az angol fülszövegben is benne van a 9/11 történése (azt a változatot olvastam), és az ember azt hinné, hogy valami fontos szállal kapcsolódik a történtekhez.

Végig az járt a fejemben, hogy ebből izgalmas filmet tudnának csinálni, így is filmszerűnek tűnt a cselekmény.

Ami zavart, hogy mindenki rohadt gazdag volt, vagy legalábbis annyira biztosan, hogy egymás után vegyék a repülőjegyeket, és körbejárják a világot. Bár lehet csak azért volt hihetetlen számomra mert nem vagyok bérgyilkos/FBI ügynök/grófnő.

Nagyobb meglepetést nem okozott a könyv, de kellemes kikapcsolódás, ha valami mozgalmas krimire vágysz.

Ui.: Tudom, hogy Van Gogh, de attól még nekem nagyon creepy ez a borító, féltem este ránézni, mert mindig csak azt láttam, hogy egy fej figyel engem. Nem mintha félnék a sötétben…

Értékelés: