Rick Riordan: Neptunus fia (Az Olimposz hősei 2.)

Percy teljesen össze van zavarodva.

Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy félvéreknek fenntartott ismeretlen táborba. A múltjából csak egyetlen másik nevet és egyetlen arcot tud előbányászni: Annabeth-ét.
Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.
Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de Frank ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.
Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.
Az Olimposz Hősei-sorozat második, lélegzetelállítóan akciódús története a másik tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

Egy kicsit gondban vagyok a Neptunus fiával. Nagyon tetszett, de az előző részhez képest egy nagyon kicsivel gyengébbnek tűnt ez a kötet. Azt hiszem a karakterek miatt. Na, de kezdjük előröl.

"Az élet csak azért értékes, mert véget ér, kölyök."

Összefoglaló:

Percy már közel 8 hónapja vesztette el az emlékeit. Lupa, a farkas a Jupiter táborba küldi, ahol megismerkedik a római félistenekkel. Nem sokat időzik a táborban, hamarosan 2 új barátja, Frank és Hazel kíséretében egy alaszkai küldetésre indulnak.

A karakterekről:

Visszakapjuk Percyt, és csatlakozik hozzá Frank és Hazel, az eddig hiányzó 2 hős, akik szintén a Nagy Prófécia részesei. Be kell, hogy valljam, hogy az első rész másik 2 hőse (leszámítva Jasont) szimpatikusabb volt egy fokkal, mint a 2 római hősünk. Leo és Piper kicsit élettel telibb, viccesebb volt szerintem. Biztos azért, mert a görögök jobb arcok! :D

Azt nem értem, hogy miért kell mindig az új hősöknek valami nagy titkot adni, amelyet majd úgyis bevallanak a többieknek, de előtte 200 oldalon keresztül azon elmélkednek, hogy mennyire nem tudhatja meg senki a titkukat, különben vége mindennek. Aztán persze soha nincs vége, mert úgy látszik a félistenek mindig aranyszívűek!

Frank: A babaarcú, felnőtt testű fiú, aki nagyon önbizalomhiányos. Egy kicsit olyan volt, mint egy Leo-változat, akinek nincs humorérzéke. Az elején nagyon bírtam, de a vége felé párszor megráztam volna, hogy szedje össze magát egy kicsit. Nem szeretem, amikor valaki ennyire nagyon kételkedik magában, még sokszori megerősítés után is. A családi története viszont nagyon klassz szerintem, szívesen olvasnék róla még.

Hazel: A lány, aki nem halott. Kedves, és kissé komoly, de nála sem éreztem azt a szikrát, amitől egy egyéniség számomra kedvelt lesz. Kétségtelen, hogy Hazel nemes hős, de római ellenére szerintem nem az a nagyon harcos, stratégiai típus. Nem rossz arc Hazel, de nekem unalmas volt.

Ennek ellenére a hármasuk jól működött Percyvel kiegészítve. Percy nem sokat változott, az emlékei meg szerencsére nem vesztek el örökre. Nagyon tetszett, hogy egyedül Annabeth neve maradt meg benne, olyan aranyos.

Ella: A hárpia, aki nagyon cuki. Lehet, hogy kicsit furcsa, de nagyon megkedveltem Ellát, remélem még sokszor találkozunk vele.

A 2 hősön kívül kevés rómaival tudtunk megismerkedni, mert Percy nem marad sokáig barátkozni, várja a küldetés. A görögök sokkal befogadóbbak, és lazábbak, míg a rómaiak fő ismertetője a fegyelem, és a harciasság. Reyna az egyik praetor/vezető, aki Jason társa volt. Ő értelmes és tisztességes, ugyan nem láttuk harcolni vagy nagyon mást csinálni, de szerintem tartogat még meglepetéseket.

A cselekményről:

Megismerkedünk végre valahára a Jupiter táborral, ami más, mint amit vártam. A Félvér Tábor szerintem barátságosabb, de voltak elemek, amik jobban tetszettek a római részen, például a város. Mennyire jó ötlet, nem? Jó lenne valami ilyesmivel kibővíteni a görög félistenek szállását is.

Percy elindul Frank és Hazel kíséretében Alaszkába, hogy kiszabadítsák a Halált. Gaia közben tovább ébredezik, és küldi a gonosz harcosait/bábjait mindenfelé. A csapat legalább annyi veszélybe botlik, mint az első részben Jason küldetésén, de elég jól összekovácsolódnak ahhoz, hogy felvegyék velük a küzdelmet.

Sok izgalomban és meglepetésben van részünk most is, de az első rész könnyebben csúszott le, most nekem valami hiányzott. Talán Frank és Hazel nem olyanok, mint szerettem volna, vagy csak hiányzott már Percabeth.

A vége viszont…hogy lehet így befejezni egy könyvet???
Van egy olyan érzésem, hogy a következő rész nagyon klassz lesz! Én biztos, hogy folytatom a kalandot a hét hőssel, hisz még közel sincs vége a megpróbáltatásaiknak.

Értékelés: