Tükörország

Heten ​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vel...

Kicsit elmaradtam az írással, mert éppen az Az c. Stephen King regénnyel „küszködök”, ha követtek instán láthattátok is a képet. Terjedelmes a kicsike. Gondoltam amíg tudok hozni egy értékelést róla, részt veszek egy újabb book tagben. Talán pár újdonság is kiderül belőle.

A minap elolvastam egy Agatha Christie krimit, és azon gondolkodtam, hogy erről egy teljes értékű bejegyzést nem tudnék létrehozni, hisz hiába szerettem a könyvet, csak pár magvas gondolat fogalmazódott meg bennem róla. Innen rögtön M.C. Beaton Hamish Machbetje felé vettem az irányt, akinek egy kicsit a megszállottja lettem az utóbbi időben, de írni elfelejtettem róla. Így született meg az ötletem, hogy készítek mini értékeléseket, és akkor már miért ne írhatnék a filmekről vagy sorozatokról is, mert hát egy kicsit sorozatfüggő is vagyok. :) Még jó, hogy jön az ősz, és nem is kell elhagynom a házat a szabadnapjaimon. :D (Bárcsak igaz lenne!) Fogadjátok hát sok szeretettel a gyűjteményeimet a sztorikról, melyek érdekeltek annyira, hogy megosszam veletek!

Azt hiszem a vonzódásom a félistenek világához nem ismer határokat. Kicsit félve indultam neki a sorozatnak, igazából pont Apollo miatt. Az eddigiekben szerintem nem volt valami kedvelhető az isten karaktere, ezért hezitáltam is, hogy kezdjem-e el. Mielőtt azonban meggondolhattam volna magam, gyorsan lefoglaltam a könyvtárban. Innentől már nem volt visszaút. Kíváncsi vagy mit gondolok a regényről? Akkor olvass tovább! :)

Ez ​él, az meghal.  Más választás nincs. A lány félholtan jött ki az erdőből.  A története hihetetlen volt. Mégis igaz.  Minden egyes iszonyú szava. Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek. Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább? Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.  A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet. És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

Ez a nap is elérkezett. Befejeztem az Olimposz hőseit. Várnom kellett pár napot az értékelés megírásával, mert alig tudtam feldolgozni, hogy vége. Tudom, hogy ez még nem jelent végleges búcsút a hősöktől, de a következő sorozatban már nem ilyen formában lesznek jelen, szóval ez mégiscsak búcsú. Az Argó II. nekem is otthonommá vált, a Félvér-Táborral együtt.

Kisebb kihagyás után ismét jelentkezem a Top sorozattal. Sajnos nem volt túl sok időm írni, mert a hőségriadó alatt még többet kellett dolgoznunk, mint eddig, az esküvőszervezés pedig elég sok időt elvesz a szabadnapjaimból. Ráadásul nemsokára felutazunk tesómékhoz, és arra is fel kellett készülnöm. Most, hogy éppen egy Percy Jackson könyvet olvasok, felmerült bennem, hogy milyen gyorsan meg lehet kedvelni egy karaktert, de milyen ritkán van mégis az, hogy egy idő után nem merül ez feledésbe. Ezen a nyomvonalon elindulva összegyűjtöttem a Top 3 kedvenc férfi karakteremet.