Tükörország

Elég gyorsan eltelt ez az egy hét. Nem mondom, hogy minden gördülékenyen ment, de azért nem panaszkodom.

Egyszerre vagyok izgatott és ideges a szerepcsere miatt. Kb. 100 éven keresztül gondolkodtam azon, hogy milyen könyveket adjak fel Bellnek. Nem titok, hogy ő reál beállítottságú, én pedig humán, ráadásul ezen kívül is teljesen más az érdeklődési körünk. Bell ha olvasott is mostanában könyvet, azok tuti szakkönyvek voltak, úgyhogy elég nagy feladatot kaptam ezzel a kihívással.

A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?  A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.

Ha lehet, a sorozatokat még jobban szeretem, mint a filmeket. Nem titok, hogy a krimi a kedvenc műfajom, Agatha Christie könyvein nőttem fel. Ezt az érdeklődést szép lassan átterjesztettem a sorozatok felé is, kezdve a Sherlock Holmes (Jeremy Brett verzió), majd a Poirot sorozatokkal (David Suchet). Innentől már szabad volt az út, belecsöppentem a sorozatok világába, és szép lassan a krimin kívül más is érdekelni kezdett. Ha te is szeretnél valamit nézni, de nem tudod merre kezdj neki, akkor nézd meg a válogatásomat!

Egy kicsit késve érkezem az újabb összefoglalómmal, de remélem elnézitek nekem. Nagyon sok dolgom volt, többek között a költözéssel kapcsolatban, amiről nemsokára készítek is egy beszámolót. Mint kiderült nem is olyan könnyű elhagyni egy országot, és visszatérni a hazánkba. Olvasás szempontjából ezért is sikerült gyengébbre a tavaszom. 

Mindig szerettem a bodzát, és nemrég észrevettem, hogy terem a kertünkben is. Ekkor döntöttem el, hogy idén pár év kihagyás után újból csinálok szörpöt. Nem mondom, hogy egyszerű volt, főleg mert a garázs lomtalanításával egy időben akartam megcsinálni, de végül mégis elkészült. :)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem szeretek ruhát szelektálni. Vagyis inkább nem vagyok jó benne. Abba a típusba tartozom, aki mindig félreteszi az összes ruhát a "Később még jó lesz!" felkiáltással. Persze utána fél évig elő sem veszem őket. Most költözéskor viszont kénytelen voltam alapos munkát végezni, hogy ne kelljen azért fölöslegesen fizetni a költöztetőt. Találtam egy nadrágot, ami tökéletesen passzolt rám, de nagyon csúnyán lekopott, ezért már többször is terveztem a kidobását. Végül mégiscsak megsajnáltam, és úgy döntöttem csinálok belőle rövidnadrágot.