Tükörország

Az évnek nincs még vége, de azt hiszem nem korai kijelenteni, hogy az idei olvasmányaim közül az Attachments nyerte meg a legborzalmasabb könyv díját.

Találkoztatok már olyan megnyilvánulással, hogy aki a könyvébe ír, az valami szentségtörést követ el? Én mostanában sok ilyenbe botlottam, de eddig mindig magamba fojtottam a véleményemet a témáról. Úgy érzem most elértem a határig.

Íme a sorozat második része: a könyvek, amelyeket nem értékeltem, és a sorozatok/filmek, amik elég sok időt elvettek az olvasástól. 

Heten ​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vel...

Kicsit elmaradtam az írással, mert éppen az Az c. Stephen King regénnyel „küszködök”, ha követtek instán láthattátok is a képet. Terjedelmes a kicsike. Gondoltam amíg tudok hozni egy értékelést róla, részt veszek egy újabb book tagben. Talán pár újdonság is kiderül belőle.

A minap elolvastam egy Agatha Christie krimit, és azon gondolkodtam, hogy erről egy teljes értékű bejegyzést nem tudnék létrehozni, hisz hiába szerettem a könyvet, csak pár magvas gondolat fogalmazódott meg bennem róla. Innen rögtön M.C. Beaton Hamish Machbetje felé vettem az irányt, akinek egy kicsit a megszállottja lettem az utóbbi időben, de írni elfelejtettem róla. Így született meg az ötletem, hogy készítek mini értékeléseket, és akkor már miért ne írhatnék a filmekről vagy sorozatokról is, mert hát egy kicsit sorozatfüggő is vagyok. :) Még jó, hogy jön az ősz, és nem is kell elhagynom a házat a szabadnapjaimon. :D (Bárcsak igaz lenne!) Fogadjátok hát sok szeretettel a gyűjteményeimet a sztorikról, melyek érdekeltek annyira, hogy megosszam veletek!

Azt hiszem a vonzódásom a félistenek világához nem ismer határokat. Kicsit félve indultam neki a sorozatnak, igazából pont Apollo miatt. Az eddigiekben szerintem nem volt valami kedvelhető az isten karaktere, ezért hezitáltam is, hogy kezdjem-e el. Mielőtt azonban meggondolhattam volna magam, gyorsan lefoglaltam a könyvtárban. Innentől már nem volt visszaút. Kíváncsi vagy mit gondolok a regényről? Akkor olvass tovább! :)